Linkek a témában:
Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége / Túraútvonalak
A középkorban elevenen élt a Szent Erzsébet zarándoklat hagyománya. Bár szentünk tisztelete az azóta eltelt évszázadokban is összekötötte a lelkeket, nem volt valóságos, kijelölt út, amit az újkori zarándokok bejárhattak volna. 1999-ben az Európa Tanács létrejöttének 50. évfordulója alkalmából Sárospatakon tartott jubileumi ülés záródokumentuma az Európai Kulturális Utak rendszerében Szent Erzsébet Út létrehozását javasolta.
Árpádházi Szent Erzsébet
A ciszterci szerzetes, Heisterbachi Caesarius így kezdi Szent Erzsébet életrajzát: ,,A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag.'' Erzsébet azok közé a szentek közé tartozik, akiknek sugárzása nem csökken, fénye minden kor minden emberének világít.
Magyarországon született, abban az országban, amelyben a független állami lét és a kereszténység alapjait Szent István király rakta le. Atyja II. András magyar király, anyja a merániai Gertrúd volt. Erzsébetet már négy éves korában eljegyezték Türingia leendő grófjával, Lajossal. Lajos szülei, Hermann gróf és Zsófia grófnő e házasságtól sokat várt, és reményük igazolását látták abban, hogy a kis menyasszony fényes kísérettel és kincstárnyi hozománnyal érkezett a wartburgi várba. Német környezetben akarták nevelni, hogy jól elsajátíthassa új hazájának minden szokását.
A Boldog Erzsébet segítségül hívására megszállottságából kigyógyult leány
A mainzi egyházmegyében fekvő allertshauseni1 Herdegenus eskü alatt vallotta, hogy amikor egy alkalommal Sichertshausenból2 való Benigna nevű tízéves mostohalánya inni kért, egyik szolgáló megrendülten nyújotta neki az italt e szavakkal: „Vedd, hogy kiközösített ördögöt igyál.”
A leány ivott, és még abban az órában úgy látszott, mintha égető folyadék folyt volna le a torkán. Fölkiáltott: „Ó jaj, a nyakam!” Hasa azonnal megdagadt, mint egy kancsó. Úgy látszott, hogy a daganattal valami vadul futkos a tagjaiban. Ebben az állapotában maradt két évig. Mindenki eszelősnek tartotta, mivel így kiáltozott: „Portenerének és Wismannak hívnak.” Ezt gyakran lehetett tőle hallani. Még azért is eszelősnek tarották, mert gyakran igen nyomorúságos mozdulatokat is tett.